A tanulmány áttekintést ad azokról az Arab Tavasz néven közismeretté vált, sokszor ellentmondásos folyamatról, amely és amelynek következményei az utóbbi három év során jellemezték, illetve ma is jellemzik Egyiptom belső helyzetét, valamint mindezek hatásait az ország és a régió gazdaságára és biztonsági helyzetére.

A Mubarak elnököt, illetve a nevével fémjelzett harmincévnyi diktatórikus, ám politikai és gazdasági szempontból egyaránt stabil rendszert a 2011. január 25-én kezdődött, forradalomnak nevezett átalakulási folyamat elsöpörte. Ez a fordulat ugyanakkor sem Egyiptomban, sem az arab tavasz által érintett többi országban eddig nem volt képes politikai és gazdasági szempontból kellően stabilizálni ezen országok helyzetét. Ellenkezőleg, a változások a gazdaságra szinte azonnali és erősen negatív következményekkel jártak, és ezek mindmáig éreztetik hatásukat.

Egyiptomban az elhúzódó átmenet, beleértve a mérsékelten radikális iszlám hívei által támogatott, majd 2013 júliusában katonai puccsal eltávolított Mohamed Murszi elnök egyéves hivatali idejét, nem kedvez a gazdaság fellendülésének. A korábbi kedvező gazdasági mutatók (pl. évi 7–10% GDP növekedés) mára szinte semmivé váltak. Az ország belpolitikai válságok sorozatát éli át, miközben a gazdaság stagnál, a magas munkanélküliség, a jövedelmek alacsony szintje fokozza a kilátástalanság érzését az egyiptomi társadalom nagy részében. A jelenlegi helyzetben talán az egyetlen pozitívum, hogy a hadsereg közbelépésének köszönhetően egy időre elhárult az iszlámista fordulat veszélye, illetve az események eddig nem destabilizálták jelentős mértékben a közel-keleti térség biztonságát. Várhatóan azonban hosszú időre lesz szükség ahhoz, hogy Egyiptom belső helyzete megnyugtató módon rendeződjön, és a nemzetgazdaság ismét növekedési pályára állhasson.