A kontinens-allegória – J. M. Coetzee Szégyen című regényének aktualitása
John Maxwell Coetzee, dél-afrikai író Szégyen (Disgrace) című regénye 1999-ben jelent meg, s széleskörű kritikai elismerését jelzi az is, hogy rögtön elnyerte a rangos brit Booker-díjat, mellyel minden évben a legjobbnak ítélt angol nyelvű, Nagy-Britanniában vagy a Nemzetközösség országaiban megjelent regényt jutalmazzák. A könyv alapvetően a posztkoloniális diskurzus lehetőségeit és korlátait, valamint a hajdani gyarmatok és az anyaország viszonyát vizsgálja. Párhuzamot von a nemi szerepek és a gyarmati világról alkotott legmélyebb előítéleteink között, s mindeközben az olvasót is önkéntelenül metaforaképzésre kényszeríti. Coetzee regénye Dél-Afrika számunkra sajátos világába ágyazott alapvető emberi igazságokról mesél, ugyanakkor nem ígér, s nem is nyújt feloldozást olvasói számára.
Az elemzés középpontjában a hódító és a meghódított kapcsolatának történelmi alakulása áll, amelyet három szempontból igyekszünk szemügyre venni. Először a nemi szerepek szimbolikáját, illetve azok felcserélődését vizsgáljuk, majd kitérünk arra, hogyan változik a szereplők perspektívája a történet jelentőségének fényében, végül pedig a nyelvi kifejezőeszközök fontosságáról és alakulásáról lesz szó.
Summary
The allegory of the continent – The topicality of J. M. Coetzee’s Disgrace
John Maxwell Coetzee’s Disgrace was published in 1999 and shortly after its publication it won the prestigious Booker Prize awarded annually to the best novel published in Great-Britain or in any country of the Commonwealth. The novel primarily centres on the possibilities and obstacles of a/the postcolonial discourse, taking a closer look at the relationship of the previous colonies and colonising nations. Coetzee draws a parallel between gender roles and our underlying prejudices about the colonial world, all the while forcing the reader to think in a metaphorical framework as well. Even though the novel tells about universal human truths embedded in the world of South Africa, seemingly so strange to the European eye, Coetzee neither promises nor delivers consolation for his readers.
The paper will focus on the history of the relationship of the coloniser and the colonised, analysed from three distinct points of view. First, I will look at the symbolism of gender roles, more precisely their reversal; then, I will consider the changes in the different characters’ perspectives as the story proceeds. Finally, the paper will regard the subtle changes in the use of language and linguistic expression.
