Összefoglalás
A szerző, mint az 1967. évi Magyar–Lengyel Szahara-expedíció tagja, a Tibeszti-hegységben tanulmányozta az ottani tubu (toubou, tibbu) népcsoport életkörülményeit, hagyományos szokásait. A tubuk lélekszáma 40–60 000 között mozog és csoportjak mintegy 700 000 km2-nyi sivatagos területen szóródnak szét. Törzsi központjuk Tibeszti, azon belül is a legnépesebb településük Burdai. A szerző innen kiindulva felkeresett több oázist, sikerült részt vennie különböző családi szertartásokon, és megfigyelte az emberek mindennapi életét. A Tibeszti-hegységi tubuk félnomád életmódot folytatnak: minden családnak van valamelyik oázisban állandó lakóhelye, kertje, ahol a család nő tagjai és a gyerekek öntözéses gazdálkodással élelemnövényeket termesztenek, míg a család férfi tagjai állataikkal (főleg tevékkel) a nyári és téli legelőterületek között ingázva vándorolnak. Az expedíció keretében magyar kutatónak első ízben sikerült bepillantást nyernie ezen elzárkózott nép társadalmi és gazdasági életébe.