Kenyának mint a térség gazdasági és pénzügyi központjának a biztonsága kulcskérdés a tágabb kelet-afrikai régió stabilitása szempontjából. A szélsőséges iszlamista csoportok és terrorszervezetek tevékenysége az elmúlt évtizedekben többször is problémát okozott az országban, az utóbbi évek tendenciái azonban már riasztóak. A merényletek intenzitása és kiterjedtsége ugyanis azt mutatja, hogy az as-Sabáb és szervezetei megvetették a lábukat az országban, és a szomáli szervezettől független műveleti képességekre tettek szert.

The security of Kenya – which serves as the economic and financial centre of East Africa – is a key point in the general stability of its wider neighborhood. In the last decades, radical Islamist groups and terrorist organizations came to exist in the country. Nevertheless, their influence reached a critical level only after 2011 when the intensity and regional extension of their attacks demonstrated that al-Shabaab and its affiliates had established strong bases inside Kenyan territory which could act independently of the Somali branch.

Összefoglalás

 Jelen írás témája az afrikai vidéki közösségekben még fellelhető törzsi hagyományokból, szokásokból, rítusokból, hiedelmekből mutat be néhányat a születéstől és névválasztástól az elhalálozásig és temetkezési szokásokig, betekintést nyújt a szellemvilág jelenlétét feltételező natív orvoslásba, gyógyító rítusokba. Kutatásaimat Északnyugat- Kamerun Esu nevű hegyi királyságában (fondom) és Délnyugat-Kamerun Wabane tartományában végeztem. Adatközlőim a törzsi király és a transzcendens adottságaikról ismert helybéliek voltak. A hagyományos orvoslásról, boszorkányok, varázslók létéről a natív gyógyítókkal készített interjúk révén informálódtam, a keresztény és hagyományőrző elemeket ötvöző temetkezési szertartásoknak pedig megfigyelő résztvevője voltam.

Abstract

A family doctor entering the research fields of anthropology or folklore is in a fortunate situation. On the one hand, (s)he gains insight into the everyday life, customs, attitudes, worries, festivities, delights and grievances of families. On the other hand, the direct communication with the patient provides perspectives on the relations between various social norms and lifestyles, as well as the views and beliefs concerning the community itself and individual life, death, sickness and health.

This text is focused on tribal traditions, customs, rituals and beliefs that are still present in African rural communities, from giving birth and naming children to death and funeral ceremonies. It provides insight into traditional medicine and healing rituals that presuppose the existence of a spiritual world. My research was conducted in the mountain kingdom (fondom) of Esu in Northwest Cameroon and the Wabane subdivision in Southwest Cameroon. My informants included the tribal king and local villagers renowned for their transcendent abilities. Interviews conducted with native healers introduced me to traditional healing techniques and beliefs surrounding witches and wizards. I also carried out participant observation at funeral ceremonies combining Christian and traditional elements.

A tanulmány a történelmi kontextusba ágyazott indonéz–afrikai kapcsolatok részletes bemutatására és értékelésére törekszik, különös tekintettel a folyamatosan változó világpolitikai környezetre, amelyben az említett aktorok egyre intenzívebben és mind szélesebb kört felölelő területeken működnek együtt. Az elemzés elsőként az afroázsiai relációk egyik jelentős mér- földkövének, az 1955-ös bandungi konferenciának az eszmei és gyakorlati örökségét tekinti át, hiszen még napjainkban is Bandung szellemisége határozza meg leginkább az úgynevezett Dél–Dél-kötelékek retorikáját. Ezt követően a tanulmány amellett érvel, hogy a Dél–Dél-kapcsolatoknak az indonéz fél kezdeményezésére történt újjáélesztése – az Új Ázsia–Afrika Stratégiai Partnerség (New Asia–Africa Strategic Partnership, NAASP) égisze alatt – lényegében a bandungi eszmék megújult formában való visszatérése és továbbvitele Jakarta külpolitikájában. Indonézia újbóli afrikai megjelenése és egyre élénkülő szerepvállalása leginkább a kereskedelmi forgalom növekedésén, valamint a diplomáciai missziók nyitását és a politikai relációk szorosabbra fűzését célzó törekvéseken érhető tetten, amit az írás az Indonézia–Nigéria és az Indonézia–Dél-afrikai Köztársaság bilaterális relációinak a fejlődésével illusztrál. Végül a fenti folyamatoknak a globális világrendbe tagozódását tárgyaló néhány zárógondolat teszi teljessé az indonéz–afrikai kapcsolatokról kialakított képet.

The paper aims to look at Indonesia-Africa relations in a historical context, but with a prime focus on the changing contemporary environment, which is exemplified by intensified and pragmatic involvement between the two sides. The discussion will first touch upon the heritage of the 1955 Bandung Conference in terms of it being an important point of reference in Afro-Asian linkages. The “Spirit of Bandung” still arguably prevails in much of the rhetoric surrounding notional South-South ties. Following on from this, the argument is made that a possible “revitalisation” of South-South cooperation by Indonesia, under the rubric of the New Asia-Africa Strategic Partnership (NAASP), offers up a renewed form of the Bandung Spirit in Jakarta’s foreign policy. Indonesia’s re-emergence in Africa is analysed mainly via trade flows and the presence of diplomatic missions and endeavours. Two specific cases, Indonesia–Nigeria and Indonesia–South Africa relations are discussed within this context. Finally, some concluding thoughts relate the discussion to the ongoing global order.

Számos kutatót foglalkoztatott már a kérdés, hogy miként értelmezhetjük az egymás mellett létező genealógiaváltozatokat, illetve tekinthetjük-e azokat hiteles történeti forrásoknak (lásd Bohannan 1952; Carsten 1995; Evans-Pritchard 1940; Geertz–Geertz 1964; Irvine 1978; Lewis 1962; Szombathy 1998; Tronvoll 1998; Vansina 1985). A jelen tanulmány első felében áttekintem a témámhoz szorosan kapcsolódó írások idevonatkozó részeit, majd kísérletet teszek arra, hogy bemutassam, a saját eritreai terepemen gyűjtött adatok alapján milyen szerepet tulajdoníthatunk a genealógiának a hétköznapokban és vitás ügyekben, és hogyan értelmezhetőek a genealógiai információk, különösen akkor, amikor azok inkább összezavarják, mintsem segítik az elemzőt. Végül pedig azt vázolom fel, hogy a genealógiaőrzés milyen fordulatot vett a legújabb időkben az eritreai magasföldön.

Many researchers have been questioning how we can interpret mutually existing genealogical variants and consider them as authentic historical sources (see Bohannan 1952; Carsten 1995; Evans-Pritchard 1940; Geertz-Geertz 1964; Irvine 1978; Lewis 1962; Szombathy 1998) Tronvoll 1998; Vansina 1985). In the first half of this paper, I review the relevant parts of the articles closely related to my topic, and then try to show what role we can attribute to genealogy in everyday life and disputes based on the data collected in my own Eritrean area, and how to interpret genealogical information, especially when they confuse rather than help the analyst. Finally, I outline the turn of genealogy guarding in recent times in the Eritrean highlands.