A néprajzkutatás hőskorszakát idézi fel Turóczi Ildikó szerepvállalása. Hiszen mint erdélyi magyar háziorvos egyszer csak úgy döntött, hogy kilép az túlzott adminisztrációval terhelt európai (romániai) egészségügyből, és a távoli Afrikában vállal munkát önkéntes orvosként valamely ellátatlan vidéki területen. Az Esu nevezetű kameruni kis királyságban aztán szinte észrevétlenül autodidacta néprajzi gyűjtővé vált: már nemcsak az orvosi feladatok ellátása érdekében figyelt fel a helyi szokásokra, hagyományokra, hanem azokat elkezdte tudatosan feljegyezni, majd le is írta. Utóbb publikálni kezdett, és az orvosi tevékenységéből immár néprajzi kutatás nőtt ki. Számos folyóiratcikke mellett (zömében az Afrika Tanulmányokban – Pécs, Publikon Kft. – jelent meg) immár két önálló könyvet is közreadott:Változó idők Kamerunban (2012), valamint Boszorkányok, sámánok, varázslók (2015), mindkettő ugyancsak Pécsett a Publikonnál látott napvilágot. Első könyve már a Magyar Afrika Tudástár elektronikus könyvár gyűjteményében is megtalálható. Itt közölt két egymást kiegészítő írása ugyan bizonyos mértékig átfedi megjelent könyveinek tartalmát, de nagyobbrészt újraírt, jelentősen bővített, az újabb adatok fényében szemléletében is módosított formában kapjuk kézhez megfigyeléseit. (A Szerk.)

Számos kutatót foglalkoztatott már a kérdés, hogy miként értelmezhetjük az egymás mellett létező genealógiaváltozatokat, illetve tekinthetjük-e azokat hiteles történeti forrásoknak (lásd Bohannan 1952; Carsten 1995; Evans-Pritchard 1940; Geertz–Geertz 1964; Irvine 1978; Lewis 1962; Szombathy 1998; Tronvoll 1998; Vansina 1985). A jelen tanulmány első felében áttekintem a témámhoz szorosan kapcsolódó írások idevonatkozó részeit, majd kísérletet teszek arra, hogy bemutassam, a saját eritreai terepemen gyűjtött adatok alapján milyen szerepet tulajdoníthatunk a genealógiának a hétköznapokban és vitás ügyekben, és hogyan értelmezhetőek a genealógiai információk, különösen akkor, amikor azok inkább összezavarják, mintsem segítik az elemzőt. Végül pedig azt vázolom fel, hogy a genealógiaőrzés milyen fordulatot vett a legújabb időkben az eritreai magasföldön.

Many researchers have been questioning how we can interpret mutually existing genealogical variants and consider them as authentic historical sources (see Bohannan 1952; Carsten 1995; Evans-Pritchard 1940; Geertz-Geertz 1964; Irvine 1978; Lewis 1962; Szombathy 1998) Tronvoll 1998; Vansina 1985). In the first half of this paper, I review the relevant parts of the articles closely related to my topic, and then try to show what role we can attribute to genealogy in everyday life and disputes based on the data collected in my own Eritrean area, and how to interpret genealogical information, especially when they confuse rather than help the analyst. Finally, I outline the turn of genealogy guarding in recent times in the Eritrean highlands.