Győző Lugosi

MÓRIC BENYOVSZKY'S MADAGASCAR

'KINGDOM' AS REFLECTED IN RECENT RESEARCH

(Remarks on the Benyovszky-literature on the bicentennary of the Count's death)

(Abstract)

The paper assesses the activities of the 'cosmopolite' Count in Madagascar. who had become well-known by his autobiography all over Europe, by presenting the new literature of the topic on the occasion of the bicentennary of the death of Móric Benyovszky, the 18th-century Hungarian traveller.

First the author attempts to outline the cultural environment of the 'Benyovszky-phenomenon' in the late 18th century, and then refers to some philological problems of the source value of Benyovszky's Memoirs and Travels. By commenting on the results of the yet unpublished monograph by the French researcher Mrs Paule Vacher, the article identifies the value order of the manuscript and printed variants of the Benyovszky-story.

Subsequently the paper offers an insight into the scene of the Count's enterprises in Madagascar. to the ethnographic researches extending over the Betsimisaraka coast, or more precisely the region of the Bay d'Antongil at the north-eastern part of Malgasy, and into the knowledge that is available on the contemporary trade of the western basin of the Indian ocean. In the light of this Benyovszky's conflict with the native population and with the colonial administration of the colony of Isle de France obtains a new dimension just as much as his real historical role in making Madagascar known for the Europeans.

Finally the paper, besides dispelling the 'auto-legend' which evolved around Benyovszky at several points of his life puts some new questions still awaiting answer, and calls attention to the fact that presumably some significant but yet latent documents may be found in French and British archives on the circumstances of Benyovszky's two attempts to found a colony at Madagascar.

Gyuris Kata

Afrika ábrázolása Doris Lessing A fű dalol és J. M. G. Le Clézio Az afrikai című művében

A (poszt)koloniális diskurzus térnyerése óta az Afrika-élményt feldolgozó irodalmak különösen nagy népszerűségnek örvendenek. Bár Lessing és Le Clézio regénye is elsősorban azzal foglalkozik, hogyan lehet Afrikában nem helyi lakosként élni, a két regény szereplői egészen más szempontok szerint közelítik meg a végtelen afrikai tájat. Míg Lessing Dél-Rhodéziát (a mai Zimbabwét) kietlen, élettelen tájként ábrázolja (ezért is kölcsönözte regényének címét T. S. Eliot Átokföldje című verséből), addig Le Clézio Dél-Afrikája vad, buja és végeláthatatlan.

Az afrikai tér e két rendkívül különböző ábrázolása nagy részben a főszereplők szempontjából válik fontossá. A tér nyitottsága és végtelensége egyszerre teszi szabaddá és korlátozza a szereplőket. Míg Lessing főhősei, Mary és Dick Turner pontosan olyan szárazak és sivárak, mint a föld, melyet annyira szeretnének megművelni és termékennyé tenni, a gyermek Le Clézio szinte elmerül Afrika érzéki testében. Az egymással szemben álló ábrázolások legvégül a testiségben és a testi erőszakban – melyek fontos motívumai mindkét regénynek − teljesednek ki. Azonban míg Le Cléziónál a végtelen tájban megbúvó erőszak felszabadító erőként hat, Lessingnél a fojtogatóan forró táj erőszakossága elkerülhetetlen tragédiához vezet. A tanulmány is ezt a kettős és gyakran ellentétes ábrázolást szeretné elemezni, elsősorban az afrikai tér sokszínűségének szempontjából.

The image of Africa in Doris Lessing’s The Grass Is Singing and J. M. G. Le Clézio’s The African

Various encounters with the African continent have been a popular topicin literature since the resurgence of (post)colonial discourse. Even though both Lessing’s The Grass Is Singing and Le Clézio’s The African discuss the experience of living in Africaas a non-native citizen, the characters approach the infinity of the African space from very different angles. While Lessing’s South Rhodesia is presented as a vast barren land (hence the title taken from T.S. Eliot’s The Wasteland), Le Clézio’s South Africa is a wild and luscious terrain holding new opportunities.

These inherently different portrayals of the African space are also significant from the point of view of the protagonists. The openness of space both enables and restricts the characters in different ways. While Mary and Dick Turner are just as dry and desolate as the land they are desperately trying to cultivate, the child Le Clézio basks in the ambiance of this voluptuous body that is Africa. These clashing images eventually culminate in the appearance of physicality and violence which are prominent motifs in both novels. However, while in The African, this violence becomes significant as a liberating presence hidden in the endless space, in The Grass Is Singing, violence emerges when the protagonists feel trapped by the unconquerable enormity of the land. It is these double and often opposing perceptions that this paper aims to explore, focusing on the significance of spatial images of Africa.